„Nem tudom hol rontottam el!” – Tanuljunk a rossz példából is!

A ma még mindig nyeregben ülő 70 feletti alapítók döntő többsége nagy bajban van. Sokaknak nem sikerült megoldaniuk időben az utódlást és most kétségbe esetten azt a megoldást választják, hogy árulják vállalkozásukat. Közben meg azon tanakodnak magukban, hogy mit rontottak el?

A 40-es, 50-es években születettek nem tejszínhabos kakaón nőttek fel. Meghatározó gyerekkori élményük, hogy mindenért keményen meg kell dolgozni. József Attila szavaival élve „Álljuk helyünket emberül – Ki küzd megél, más elmerül.” Akik a rendszerváltás után vállalkozásra adták fejüket, azok általában tehetséges, tenni akaró emberek voltak. Alig várták, hogy kibontakoztassák tehetségüket a szabad világban. Nulláról indultak és minden hiányzó dolgot munkával pótoltak. Életük eggyé vált a vállalkozással. Sokan nem találták meg a megfelelő egyensúlyt a családi élet és a munka között. Ez a hibájuk most jön velük szembe.

A sikeres családon belüli utódláshoz két alapvető feltétel is hiányzik náluk:

  • A gyerekekben nincs meg a szándék a folytatásra, mert gyűlölték a céget, mely elszakította tőlük szüleiket.
  • Az alapítók nem bíznak a következő generációban, mert nem értik, hogy a gyerekeik nem akarnak napi 8 óránál többet dolgozni.

Kiegyensúlyozott családi élet nélkül a családi vállalkozás el fog hervadni, ez egy kőkemény törvény.